Olyan hülye kérdésnek tartom azt, hogy miért kezdtél el gitározni? Miért? Mit tudom én! Vannak az embernek dolgai, amik ok nélkül helyénvalóak. Ez például egy ilyen dolog. Akarom... de semmi kényszer.
Aztán jön a második hülye kérdés is, hogy miért blues? Miért? Mert azt érzem igazán nekem valónak. Sokféle zenét hallgattam már, sok nagyszerű gitárost hallottam és láttam játszani. De csak a blues gitárosok vannak rám olyan hatással, hogy megborzongatnak (van ilyen szó?). Rabul ejt, ahogy játszanak a hangszeren és olyankor én is akarom érezni amit ők, tudni amit ők. Játszani akarok. Nem másokért, hanem magamért. Igen nagy valószínűséggel a gitár lesz a legnagyobb önzés az életemben.
Sokszor belevágtam már a gitározás tudományába, de apró sikerek után valahogy mindig abbamaradt a tanulás. Most már tudom miért! Nem arra gyakoroltam ami boldoggá tesz. Most még annyival megtűzöm, hogy beleásom magam a blues világába. Utánajárok pár dolognak. Előadók, stílusok, biztos lesz még sok minden amire nem is gondolok. És persze a tapasztalataimat megosztom itt a blogon. Elsősorban megint csak magam miatt, de ha valakinek ez majd segít, vagy valakit szórakoztat, akkor tessék csak!
Majdnem a nulláról kezdek mindent. A gitár részeivel, hangolásával nem foglalkozom már, viszont minden egyes gyakorlatot a legegyszerűbbektől kezdek el.
A gyakorlatokon kívül lesznek más témájú bejegyzések is, ahol vagy elmélkedem a bluesról, vagy valamelyik előadót vesézgetem... nincs még pontos képem a blog arculatáról, csak egy biztos...
A BLUES
